December 21.

 

Világunk a polaritások világa. Amióta csak létezik két pólus határozza meg. Sokféleképpen ismerjük őket, de a lényeg ugyanaz: YIN és YANG, Sötét és Világos, Férfi és Nő, Jobb és Bal, Kint és Bent, Fent és Lent, Ég és Föld. A világ működését eme két minőség folyamatos és dinamikus áramlása határozza meg. Egyik a másikból születik, egymást formálja, alakítja. A legszemléletesebb az éjszakák és nappalok és az évszakok váltakozása, melyhez az emberiség az ősidők óta kapcsolódik, köré szokásokat, ünnepeket teremt.

 

Az egyik legszebb mind közül, mely ősi és szinte minden kultúrában helye van YULE ünnepe, amikor a Fény újra megszületik.

 

A nyári napfordulótól kezdve napról napra rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák. Ez eleinte szinte nem is észrevehető, aztán az Őszi nap-éj egyenlőség idején egyensúlyba kerül a két minőség. Onnantól pedig a sötétség nyer nagyobb teret, és minden nappal egyre tágul és terjeszkedik.

 

December 21-én elérjük ebben a tekintetben a mélypontot. És itt ezen az éjszakán történik valami, egy aprócska láng új erőre kap és bizonyosságot hoz, hogy a fény újra eljön, lesz még meleg, lesz még napsütés, virágba borul újra az élet itt a Földön. Reménysugár gyúl, mely kivezet bennünket a sötétség birodalmából. Ez a lángocska a szívünkben gyúlik, de szimbolikusan gyertyák, és YULE tüzek formájában szokás megidézni.

 

Amikor az európai népek felvették a kereszténységet, e természet ünnep a karácsonnyal, s Krisztus születésének minőségével kapcsolódott össze.

Adventkor meggyújtjuk a koszorún a 4 gyertyát, mely a remény, a hit, az öröm és a szeretet aprócska lángjai, várakozással és ezekkel a minőségekkel töltve fel szívünket erre a jeles napra.

 

Tartozik ehhez az ünnephez egy gyönyörű mese, melyet szeretnék veletek megosztani:

 

Régen két király uralta a Földünket, akik testvérek voltak. A fiatalabb tölgyfalevelet hordott koronaként, és Tölgykirályként ismerték. Az idősebb testvér magyalleveleket hordott koronaként, és Magyalkirályként ismerték.

A mindkét testvér úgy érezte, hogy ő a legalkalmasabb a Földön az uralkodásra, és ez állandó viszálykodást eredményezett közöttük. A Tölgykirály azt akarta, hogy a föld egész évben fényes, meleg és napos legyen. A Magyalkirály azt akarta, hogy a föld sötét és hideg legyen, és egész évben aludjon.

Mindkét király egy gyönyörű hölgyet szeretett, ő pedig mindkettőjüket. Ő nem bírta nézni, ahogy harcolnak. Azt mondta nekik, hogy osszák meg a földet egymás közt, az év egyik felét a Tölgykirály, az év másik felét a Magyalkirály számára.

A testvéreket nem tudta rávenni, hogy hagyják abba a harcot. Egy forró napon, amikor a nap magasan járt az égen, és úgy tűnt, soha nem jön el az éjszaka, a Magyalkirály kirántotta kardját testvére ellen, és harcolni kezdtek. Bár a Tölgykirály bátran harcolt, Magyalkirály halálos csapást mért rá, és a Tölgykirály elesett.

„Testvérem!” – kiáltott fel a Magyalkirály, és a karjában tartotta a Tölgykirály vérző testét. A hölgy magával vitte Tölgykirály testét, és azt mondta a Magyalkirálynak, hogy neki kell uralkodnia a földön.

Minden nappal rövidültek a napsütéses órák. Minden este a Hold egy kicsit tovább tündökölt az égen. A nappalok rövidültek és hűvösebbek lettek, az éjszakák hosszabbak és hidegebbek. A hó szállingózni kezdett. A Magyalkirály nem tudott másra gondolni, csak a bátyjára.

Végül a föld csupasz volt és halott, és minden növény aludt. Sok állat átaludta a hideg időket, és azok, akik nem aludtak, nehezen találtak élelmet és menedéket. Egy este, amikor úgy tűnt, hogy a nap soha többé nem kel fel, a hölgy odament a Magyalkirályhoz, és így szólt: „Ne ess kétségbe, a bátyád nem halt meg. Most rajta a sor.”

És ott állt a Tölgykirály, újra fiatalon és egészségesen, a Magyalkirály pedig boldogan félrelépett, hogy testvére átvegye a helyét az ország királyaként.

A nappalok hosszabbodtak és melegebbek lettek, a hold egyre kevesebb ideig járt az égen. A föld újra kizöldült, a növények és állatok felébredtek.

A ciklus minden évben folytatódott, egyik testvér uralkodott a zöld időn, egy pedig a sötét időn.

 

A Tölgykirály minden évben eljön a téli napforduló idején, hogy visszavegye a trónját, és napról napra hosszabbodnak a nappalok, egészen a nyári napfordulóig, mikor eljön Magyalkirály, hogy újra átvegye a trónt. Ez az évszakok körforgása, ahogy a régi időkben mesélték.

 

Jöjjenek az olajok üzenetei a fény ünnepre:

 

A Rozmaring fényességet gyújt az elménkben és a szívünkben egyaránt. Kitisztítja a nehézségektől terhelt részeket, és a helyükbe becsempészi a hitet. Az emlékezés képességével ajándékoz meg minket, hogy soha ne felejtsük: az Univerzum gondoskodik rólunk, éjszaka után újra nappal következik, tél után újra eljön a nyár, látszólag meddő időszak után újra ránk köszönt a termékenység. Emlékezzünk erre és ne felejtsünk el hálát adni az élet körforgásáért, melynek mi is épp úgy részei vagyunk. Aminek ideje van, azzal foglalkozzunk a saját életünkben is. A többiről majd gondoskodik a Teremtő maga.

Arra szólít, hogy nézzünk mélyebbre, mint ahogyan általában, kérdezzünk rá a lelkünk dolgaira, és várjuk a válaszokat, amik érkeznek.

A Rozmaring kísér átmenetek és változások idején. Megtanít más szemszögből is rátekinteni a dolgokra, nem csak a mi halandó perspektívánkból.

De az egyik legfontosabb üzenete, hogy legyünk hittel teliek és bízzunk a magasabb, mindent átható erőben, az igaz tudásban mely minden megértést felülmúl.

 

Melissa felébreszt a lelket a fényre és az igazságra. Elhozza számunkra a remény sugarát. Az egyik legmagasabb rezgésű, legtisztább jelentéstartalmú olaj. Maga a tiszta lélek fénye, a megvilágosodott létállapot leképződése a földi síkra. Tiszta és egyszerű, nem hivalkodó, mégis illata időtlen és emlékeztet a saját isteni mivoltunkra. A reményt, optimizmust és a színtiszta öröm érzését hozza el annak, aki képes megnyitni magát az energiájára.

Azáltal, hogy felismered magadban a fényt és összekapcsolódsz eredendő erőddel, a magasabb forrással, könnyűnek érzed a létet és fényességgel töltődsz fel a belső magodig. A Melissa arra emlékeztet, hogy mindannyiunkban, minden egyes létezőben ott ragyog az isteni szikra, és szeretettel és figyelemmel ez a szikra növésnek indul.

Tökéletessége, makulátlansága felkészít a valódi ünnepre, melyet igazán csak belül tudunk megtapasztalni, akkor, ha minden külsőségen túl befelé figyelünk. Megérkezünk oda ahol nincsen más csak mi és végtelen csend, béke és nyugalom.

 

A Bergamott citrus olaj, magában hordozza a Nap minden kincsét.

Egy csodálatos fényhozó olaj. Beragyogja a belső tereink sötétjét, keresztül hatol rajta, és irányt mutat számunkra is kifelé a mélyből, belső alvilágunkból lámpásként vezet újra a fény felé.

Bátran támaszkodjunk a Bergamottra, mert aki hozzá fordul segítségért, az egyenes útvonalat tud kiépíteni a saját lelke fényéhez. Ez fény felébreszti bennünk az öröm érzését. Azt, hogy minden jól és értünk van. Hogy megtaláljuk az egészben a saját részünket. Elfogadásra tanít, saját zavarodottságunkból visz ki, hogy tudjunk örülni, nevetni, táncolni, felszabadultak lenni, csak a pillanatért, csak azért, akik vagyunk. Itt és most.

 

A Tulsi a szeretet integrálója. Egységbe rendezi mindezt a négy minőséget. A fényt és az árnyékot kiegyensúlyozza újra bennünk és körülöttünk. Visszahozza és begyógyítja azokat a részeinket, amiket útközben elveszítettünk volna.

A saját lelkünkkel való mély összekapcsolódás élményét inspirálja és generálja. Segít kapcsolódni a magasabb isteni tudatosságunkkal és megnyit az Isteni szeretet befogadására, áramoltatására amire most talán nagyobb szükségünk van, mint valaha.

 

Használjátok bátran, amelyikre úgy érzitek a legnagyobb szükségetek van most. Vagy akár mind a négyet együtt.

 

Ünnepeljük hát a fény születését, és ünnepeljük egyúttal a sötétséget is, mert sötét nélkül nem értelmezhető a világosság sem.

 

Sötétben tudunk pihenni, gyógyulni, visszavonulni, álmodni, csendben lenni. A sötét a megpihenés a regeneráció ideje. Befelé húzódás, és ennek a szépségeinek a felismerése.

 

Ünnepeljük ma ne csak a világosságot, hanem a sötétséget is, amiben a fény teret kapva meg tud születni és meg tud nyilvánulni a világra.

 

Forrasszuk össze őket a szívünkben szeretetté, egységgé, mert itt a Földön ez az egyik legfontosabb feladatunk.

 

Szeretettel: Bea **Sundri Dalpreet Kaur**